2002. június 24.

Királyi vadaskert a Csepel-szigeten

Szepesi Attila – MNO

Oláh Miklós, a későbbi esztergomi érsek Hungária című munkájában, 1536-ban így ír a Csepel-szigetről: “A sziget a vadászkastéllyal a királynéé. Mérhetetlen tömegű fácán, fogoly, fenyőrigó, túzok s minden neme a szárnyasoknak s vadaknak megtalálható itten, dámszarvasok, vaddisznók, nyulaknak beláthatatlan sokasága…”

Nevét a sziget állítólag Árpád fejedelem kun főlovászmesteréről kapta. Területe, védettsége és mérete okán lovászatra, vadászatra egyaránt alkalmas lehetett. A fejedelem, ahogy Anonymus írta: “Jó embereivel, cselédeivel április havától októberig itt tartózkodott.” Hogy később valóban a királynék vadaskertje húzódott itt, annak számtalan írásos nyoma maradt.

Habsburg Mária királynéról, II. Lajos királyunk hűséges feleségéről – akit vadászszenvedélye okán Habsburg Diánaként is emlegettek a kortársak- feljegyezték, hogy amikor férje elindult a gyászos emlékezetű mohácsi csatatér felé, ő “Csepel-szigetére, egy távoli vadászkastélyba vonult.” Ami a vadászszenvedélyét illeti, arról így emlékezik meg a krónikás: “Sem szarvas agancsától, sem vadkan agyarától, sem medve karmától nem rettegett. A királyné maga vezette a hajtást s nem egyszer tűnt ki rettenthetetlen bátorságával. A kegyelemdöfést mindig ő adta meg. Ilyenkor, a vadászkürtök rivalgása közepette, szinte megszépült…”

Ám a csepeli vadászéletnek jóval korábbi emlékei is ismeretesek. Közel három és fél évszázaddal “Habsburg Diána” előtt, maga a rőtszakállú császár, Barbarossa (rőtszakállú) Frigyes (1122-1190) űzte itt a vadat, III. Béla királyunk vendégeként. Lübecki Arnold püspök, a császár kísérője számol be az eseményről. Elmondja: a keresztes hadjáratot vezető uralkodó hadával átvonult Magyarországon, ahol III. Béla királyunk és felesége, Margit – Fülöp Ágost francia király húga – szívélyesen megvendégelte Esztergomban. Ezután többnapos vadászat következett. “A király a császárt és fiait (Henriket és Frigyest) egészen az Etzilburgnak, vagyis Attila városának nevezett Óbudáig vezette és négy napon keresztül mind a Pilis-erdőn, mind pedig a király vadászószigetén, Csepelen vadak űzésével töltötték az időt…”

Régi beszédes helynevek, például “Foydkerek” (fajdos erdő), Leshegy, Lórév, Fácános, a Szigetbecse fölötti Királyréte és Tyúkos, utalnak a hajdani vadászparadicsomra. A régészek több vadászkastély maradványát is ismerik a szigetről. Maga Savoyai Jenő herceg, aki a XVIII. század elején az itteni uradalom tulajdonosa volt, emlékezik meg ezek egyikéről: “A régi patak mellett állt valaha Mátyás király feleségének villája.” Ráckeve helyén állt egykor Kevevára, ami szintén vadászkastély lehetett. Hozzá hasonlót sejtenek a régészek a sziget északi végén, a Szabadkikötő területén, a hajdan Királymajornak mondott részen is. Ez utóbbi területen, mint a XIX. században följegyezték, még nagyszabású romépületek álltak. Nem kétséges, hogy az egyik királyi kastély maradványai. Feltártak itt egy középkori magyar temetőt is, melyből a csontmaradványok mellett – kormeghatározóul – II. Endre királyunk pénzérméi kerültek elő.

A sziget manapság jórészt kopár, mezőgazdasági művelésbe fogott területét hatalmas erdőségek borították a régi évszázadokban. Erdőóvó mesterek – korabeli nevükön: ardók – szép számmal éltek itt akkoriban. Őz és Kozma “ardó” nevét megőrizték a régi krónikák. De a királyi vadászterülethez az “ebhordozók” ugyanúgy hozzátartoztak, mint például a lovászok meg a solymászok. Nagy Lajos királyunk kedvenc solymásza, Lőrinc fia Mihály szolgálataiért birtokot kapott a szigeten az uralkodótól.

2002. június 24.


Szólj hozzá!

*
Kérlek, írd be a képen látható szót
Anti-spam image