2007. április 07.

150 éve született a gyáralapító


A Weiss Manfréd-emléknap programja – 2007. április 11., szerda

13.00 Gyülekező, helyszín: polgármesteri hivatal (1211 Budapest, Szent Imre tér 10.)
13.30 Indulás autóbusszal a Salgótarjáni úti temetőbe
14.00 Megemlékezés és koszorúzás Weiss Manfréd síremlékénél. Beszédet mond: dr. Bolla Dezső, a Helytörténeti és Városszépítő Egyesülete elnöke
14.45 Gyári séta – a kórház és egyéb jelentősebb helyszínek megtekintése. Vezető: a Helytörténeti Egyesület képviselője
15.45 Megemlékezés és koszorúzás a gyári I. számú kapunál lévő emléktáblánál. Beszédet mond: Albert József, a CsMGyE elnöke
17.00 Gyártörténeti és Weiss Manfréd emlékkiállítás megnyitása. Helyszín: Királyerdei Művelődési Ház – Helytörténeti gyűjtemény (1213 Budapest, Szent István u. 230.). Beszédet mond: Chorin Daisy asszony, Tóth Mihály polgármester. Irodalmi és zenei összeállítás. Pályázati díjak átadása. Díjakat átadja: Chorin Daisy
18.30 Gyár- és helytörténeti vetélkedő, élő adásban a Csepp TV-ben. Helyszín: ÁMK színházterme Acélsziget – Csepeli Szabó Béla: A Weiss család

A Gyár elnevezései (…)

Különösen időszerű a kombinát egykori neveinek pontos felsorolása, hiszen közeledik az alapító Weiss fivérek közül, Manfréd születésének 150. évfordulójára való emlékezés, 2007. április 11-én. E megemlékezés sorozat keretében a csepeli önkormányzat, az Ipari Park Kht. és a csepeli helytörténészek és városszépítők elhatározták, hogy az évforduló tiszteletére felújítják a CSM egykori főkapuját. Már január 11-én elhelyezték a gyár alapításának 100. évfordulójára Csíkszentmihályi Róbert, Munkácsy díjas szobrász által újraalkotott reliefet, melynek eredetijét a fémtolvajok ellopták. Ugyanezen napon helyezték el ugyanitt Szórádi Zsigmond 1956-os forradalmat idéző bronz emlékművét is.

S most vegyük sorba az elnevezéseket, amelyek tükrözik a Gyár, Nagy Gyár múltját, s a történelmi sorsfordulókat is. Az 1892-ben alapított csepeli lőszergyár, a korábban az 1882-ben létrehozott – a korabeli leírások szerint – Weiss Berthold és Manfréd Első Magyar Konzerv- és Ércáru Gyára telephelyeként 1893-ban kezdett termelni. Amikor 1896-ban Weiss Berthold kilépett a cégből, mert a főrendi ház tagja lett, bekövetkezett az első névváltoztatás. Az új név: Weiss Manfréd Első Magyar Konzerv- és Ércáru Gyára.

Az eleinte egyszemélyi vállalkozásként működő, majd családi vállalatként önállósult cég, különvált a híres ferencvárosi vágóhíd mellett működő konzervgyártól. Az első világháborúban a Gyár már Weiss Manfréd Lőszer Acél és Fémművei Rt. néven szerepel, mely jelzi a kombináttá alakulást, több gyár együttműködő együttesét. Ez volt az Osztrák-Magyar Monarchia legnagyobb lőszergyára, s ekkor már a korabeli I-es kapu mai helyén állt.

Amikor a Gyárat először államosították a Magyar Tanácsköztársaság idején, és Weiss Manfrédot kivezették saját gyárából, az iparbáró ezt követően öngyilkosságot kísérelt meg a Rottenbiller utcai Mauthner házban, a cég hivatalos dokumentumokban, levelekben Csepeli Lőszergyár és Csepeli Weiss-féle gyárként szerepelt. A Tanácsköztársaság leverése után Weiss Manfréd Acél és Fémművek elnevezést kapta a gyártelep. A Horthy korszak 25 évében nem változott a cég neve, még akkor sem, amikor az úgynevezett béketermelésre állt át a vállalat, majd a fegyverkezési program 1938-as meghirdetése után sem, amikor ismét nagy mennyiségű hadianyagot gyártott a WM.

Köztudott, hogy a II. világháború elérte a Gyárat is, bombák tonnái pusztították és a nácik elvitték a gépek és berendezések nagy részét. A név azonban még akkor sem változott, amikor a Weiss család, hogy megmeneküljön, 25 évre átadta a Göring Műveknek a Gyárat, sőt még akkor sem változott, amikor a szovjet parancsnokság irányítása alá került, 1945. január 9-e és 1945. augusztus 7-e között. Akkor sem változott a név, amikor először – 1946. október 19-én állami ellenőrzés alá vonták, majd decemberben állami kezelésbe.

1948. március 23-án, az államosítás következtében új nevet kap a Gyár, hiszen mint részvénytársaság megszűnik: Weiss Manfréd Művek. Aztán 1948. december 31-én újabb átmeneti keresztelés következtében: Weiss Manfréd Acél és Fémművek Nemzeti Vállalat néven működik tovább.

A személyi kultusz bizonyítéka, hogy 1950. március 13-án a WM gyári termelési értekezletén S. Ferenc gyári munkás „önként” indítványozza: „Felhívom a pártszerveinket, legyen azon, hogy gyárunk a mi szeretett, drága Rákosi elvtársunk nevét viselhesse!” A pártszervezet természetesen támogatta a „kezdeményezést”, sőt a Minisztertanács is, mely 1950. március 24-i ülésén a kombinátnak a Rákosi Mátyás Vas- és Fémművek nevet adta. A gyűlölt vezér nevét csak 1956. október 5-én, Rajk újratemetése előtt egy nappal vették le a Gyárkapuról.

csepel1.jpg Az új név: Csepel Vas- és Fémművek, CSM. E néven működött a Kádár rendszerben, amikor is – az első világháború, a második világháború alatti fénykor után – harmadszor is fénykort érhetett meg.

Amikor a Gyár a szocialista gazdaság válságtüneteit mutatta, a minisztertanács 1983. július 1-i határidővel megszüntette a Csepel Vas- és Fémművek Trösztöt, és elrendelte a gyáregységek önálló vállalattá alakítását. Akkor került az I-es kapu fölé Csepel Vas- és Fémművek helyére a most látható, Csepel Művek felirat.

Ma már a kilenc kapu, köztük az I-es is, jelképessé vált. A rendszerváltás ledöntötte a Gyár kerítéseit és a privatizáció következtében, több mint 270 cég telephelyévé lett a terület. A gyárterületen a Csepeli Munkaadók és Gyáriparosok Egyesülete és a csepeli önkormányzat közös cége, a CSM Ipari Park Kht. igyekszik sziszifuszi munkával rendet tartani. Az I-es kapu feletti fényfelirat pedig egy nagy múltú ipartelep régi fényét idézi.

Csepel, Bolla – Udvarhelyi

még a gyárról


Szólj hozzá!

*
Kérlek, írd be a képen látható szót
Anti-spam image