2002. november 20.

Képek a … 3/3

…Csepel Vas- és Fémművek múltjából és jelenéből

A gyár sorsa a II. világháború alatt és után

A Weiss Manfréd gyár 1935-től évről-évre fokozta haditermékek gyártását, jóllehet a haditermékek értéke csak egyedül 1940-ben haladta meg a kohászati üzemek (Acélmű, Fémmű, Csőgyár) együttes értékét. A lőszer és harcigépek gyártása különösen 1938 után fokozódott, amikor a kormány meghirdette az ún. “győri programot”.

Ennek a kimondottan fegyverkezési programnak a keretében 100 millió pengőt fektettek be Csepelen a hadigyártó kapacitás bővítésébe és a Honvédelmi Minisztérium évrél-évre egyre nagyobb értékben rendelt meg lőszert és hadfelszerelési berendezést. Részt vett Csepel a csapatszállító terepjáró gépkocsik gyártásában, az ún. “Botond”- programban, a “Csaba” páncélkocsik és a “Zrínyi” rohamlövegek előállításában és létrehozták 1941-ben a Dunai Repülőgépgyárat. (A régi Horthy-ligetre lett áttelepítve)

A gyors ütemű fegyverkezésben újabb hatalmas fejlődés vette kezdetét. Rohamosan nőtt a gyár munkáslétszáma, míg 1940-ben 30 ezer volt, 1943-ra elérte a 35 ezret, melyet 1961-ig meg is tartott.

A háború előtt és alatt tehát a Weiss Manfréd Művek visszaalakult hadiüzemmé, de a polgári termeléssel sem hagyott fel, sőt közismerten széles profilú gyártást folytatott. A gombostűtől a repülőgépig, a közszükségleti cikkektől a hadiipari gyártmányokig mindent gyártott, mindent, ami a mindenkori lehetséges maximális profit megszerzését biztosította.

A háborús konjunktúra közben technikai hasznot is hozott, miután több gyártási ágazat alapjait is lerakta, így pl. az alumíniumkohászatét, a nemesacélok gyártásáét, és a szerszámgépgyártásét. Ez utóbbi különösen jelentős szerepet kapott a vállalat későbbi tevékenységének kialakításában.

A Csepel Műveket 1944 áprilisától a front megérkezéséig több légitámadás érte. A támadások főként a hadi és szerkezeti üzemeket sújtották, a kohászati részlegek viszonylag kis veszteséggel úszták meg a hadműveleteket. 1944-ben az SS 25 évre “kezelésre átvette” a letartóztatott tulajdonosoktól a gyárat. A front közeledtével elrendelt kiürítés is inkább a kevésbé helyhez kötött berendezéseket érintette. Még az összeomlás előtt rákényszerült a család, hogy a vállalat tulajdonjogáról az állam részére lemondjon, a Weiss család ennek fejében távozhatott külföldre.

A front átvonulása után szovjet katonai parancsnokság került a gyár élére és a visszaszállingózó munkásokkal igyekezett a termelést megindítani. A Weiss család elvileg visszakapta tulajdonjogát, de 1946 végén a gyárat végképpen állami kezelésbe vették. Az üzemeknek kb. 60%-a volt romos vagy sérült, a helyreállítás, amelyhez a gyár korábbi vezetőjének Korbuly Jánosnak közreműködését is igénybe vették, gyorsan haladt, 1947-re a vállalat már a korábban elért szinten termelt, és a továbbiakban a végleges profiljának kialakítására törekedhetett.


Az RM Vas és Fémművek május elsejei felvonulása az 50-es évek elején

A csepeli üzemeket 1948-ban államosították, először WM Acél- és Fémművek Nemzeti Vállalatként, majd 1950 és 1956 között Rákosi Mátyás Vas- és Fémművek néven működött, s a szocialista nagyipar fellegvárának számított.

Itt készültek a hazai árufuvarozásban és a hadseregben egyaránt sokáig használt Csepel teherautók, 1950-től a később legendássá vált P 20-as motorkerékpárok.

Weiss Manfréd Művek
Rákosi Mátyás Vas- és Fémművek
Csepel Vas- és Fémművek

A gyár emblémáját az eredetihez megtévesztően hasonlóra alakították ki.

Csepel lakossága növekedett, az elmaradt falusi jellegű községet 1949. szeptember 12-én megyei várossá nyilvánították és 1950. január 1- jén Budapesthez csatolták, melynek XXI. kerülete lett.


1958-től állt a Lenin-szobor a gyár kapuja előtt

A 60-as évektől máig vezető út

A szocialista tervgazdálkodás teljes kibontakoztatása 1950-ben indult az első ötéves tervvel és 1990-ig tartott. A 40 év alatt éppúgy a pártállam szervei irányították, mint az ország többi gazdálkodó egységét, ezáltal a csepeli gyár is átesett mindazon a fellendülésen és összeomláson, amelyben minden más gyárnak is része volt.

A 60-as években megalakult a Csepel Művek Tröszt. A nagyvállalatot tíz önelszámoló egységre bontották, amelyek egymással szoros kapcsolatban, de önállóan gazdálkodtak. ilyen önálló gyár lett az Acélmű, Fémmű, Csőgyár, Szerszámgépgyár, Egyedi Gépgyár, Jármű- és Konfekcióipari Gépgyár, Kerékpárgyár, Motorkerékpárgyár, Vas- és Acélöntöde, Transzformátorgyár. Később a gyárak száma 16-ra szaporodott, önálló Kovácsoló Gyár, Vasmű, Erőmű, Energiarészleg, Gázgyár és Oxigéngyár stb. létesült.

Az egymást követő ötéves tervek során a csőgyártást, motorkerékpár-gyártást, különösen pedig a szerszámgépgyártást fejlesztették. A gyár mind a termelés mennyiségében, mind a foglalkoztatottságban, a hatvanas évtizedben tetőzött. A vállalat fennállása során a foglalkoztatottság három alkalommal mutatott fel csúcsértéket: 1917-ben 28, 1940-ben 30 és 1961-ben 35 ezer fővel.

Bíró Ferenc vezérigazgató célul tűzte ki a vállalat profiljának erélyes tisztítását és a gyáregységek legnagyobb mértékű önállósítását.

1949 májusában az Országos Tervhivatal elsőként foglalkozott a csepeli gyár profiljának kialakításával. 1955-től kezdett a fejlődés igazán beindulni, de ezt a fejlődést megbénította a gyorsan változó politikai helyzet -1956. október 23. A gyárban 1957 januárjáig lényegében termelői tevékenység nem folyt. Az 1960-as évek közepén kezdődött el igazán a Művekben az erőteljes fejlődés, a korszerű gyártási eljárások kiterjesztése. Ismertebb nevek, melyeket érdemes megemlíteni: dr. Horgos Gyula, Csathó Mihály és dr. Garai Vilmos, az utolsó vezérigazgató. Nagy termelő beruházások, rekonstrukciók indultak, a gyár állóeszköz-állománya kicserélődött és megkétszereződött. A nagy gyártási tapasztalatokkal rendelkező gyár megújult. 51 országgal építettek ki piaci kapcsolatot.


Csőgyártás és kovácsolás a Vasműben

Az egyes gyáregységek főbb profiljai

A Vasműben acélgyártás, csőgyártás és nagy méretű kovácsolt termékek gyártása folyt.

A Vas- és Acélöntödében különböző minőségű vas- és acélöntvényeket, a szerszámgép- és általános gépgyártáshoz öntvényeket, valamint a járműipar részére a legkorszerűbb minőségű öntvényeket és öntőmintákat készítettek. Az ötvenes évek eleje óta alkalmazták, majd később gyártották is a gyantával bevont, melegen kötő, ún. Croning-homokot.

A Fémmű a legrégebben alapított gyár. Gyártmányaival, cső-, rúd-, lemez-, szalag- és huzaltermékekkel, hegesztőelektródákkal az ország igényeinek majdnem az egészét kielégítette.

A Szerszámgépgyár – a huszas évek közepén csak célgépeket, egyedi gyártóberendezéseket készített, majd 1937-ben megkezdte a radiálfúrógépek, esztergák és marógépek gyártását is.

Az Egyedi Gépgyár nehézgépeket és acélszerkezeteket gyártó egység volt. Gyártási profilja vegyes, inkább szolgáltatóként tevékenykedett.


öntöttvas forgattyúházöntvények


Csapolás a vasöntödei indukciós kemencéből

A Jármű- és Konfekcióipari Gépgyár élvezte a vertikális felépítés legnagyobb előnyeit. 1929-től a kerékpárok sorozatgyártása, később a háztartási varrógépek, majd 1955-től az ipari varrógépek és vasalógépek gyártása kezdődött.

A Transzformátorgyár a Csepel Művek legfiatalabb gyárrészlege volt. Alapítására 1960-ban került sor. Transzformátorok és fojtótekercsek sorozatgyártásával foglalkozott.

A Csepel Vas- és Fémművek több terméke az 1960-1980 közötti időszakban világhírűvé vált, pl. a nagypontosságú szerszámgépek, konfekcióipari gépek, járműipari gépek, stb. Ezekben az években kezdődött meg a közműellátás fejlesztése (ivóvíz, ipari víz, földgáz). Egyes vállalatok nagymérvű rekonstrukcióba kezdtek. Csepel ismét fogalommá vált és előkelő helyet vívott ki a hazai iparban.


Radiál fúrógépek, a Szerszámgépgyár termékei

Hegesztőelektródák a Fémműből

Számos díjat nyert a külföldi és hazai vásárokon, így a Budapesti Nemzetközi Vásárokon is.


Szerszámgépgyári szerelőcsarnok

Az 1960-70-es években a 230 hektár kiterjedésű gyártelepen több mint 1000 épület adott otthont a termelő berendezéseknek. A szállítást 62 km hosszú iparvágány hálózat biztosította. A személy- és áruforgalom több mint 10 kapun bonyolódott. A cég ekkor számtalan licencet és know-how-t vásárolt, igyekezett az élenjáró műszaki ismereteket a fejlett külföldi vállalatoktól átvenni és bevezetni. A vállalat több terméke világhírűvé vált, pl. a nagy pontosságú szerszámgépek, vasalógépek, járműipari öntvények stb.

Az 1980-as évek elején átalakult a gyár szervezete. Megszűnt a központosított tröszti irányítás, helyette ipari központ létesült. 1983-ban egyes gyáregységeket vidékre telepítettek, a gazdasági helyzet megingott. a hatodik ötéves tervet 1990-ben a Csepel Művek már nem fejezte be.


Acélszerkezetű magasraktárak szerelését is az Egyedi Gépgyár vállalta


Kerékpárok összeszerelése

Az 1990-es évek elején a keleti piacok kezdtek megszűnni, a kereslet lecsökkent, pénzügyi nehézségek alakultak ki.

A korábban foglalkoztatott, mintegy 35 ezer dolgozó jelentős részétől a vállalatok kénytelenek voltak megválni. A dolgozói létszám töredékére zsugorodott (8-10 ezer főre). Sok dolgozót kényszerszabadságra kellett küldeni.


Transzformátorok sorozatban

Egyes vállalatok kis termelési egységekké, korlátolt felelősségű társaságokká alakultak, elkezdődött a privatizálás. 1991-től a piacvesztésből és tőkehiányból eredően kérdésessé vált már a talpon maradás. 1992-ben a “híres gyárat” kétmilliárd forintért kínálták, de nem volt érdeklődés Csepel iránt.


A BNV-díjas termékek egy része

A hajdani homogén vas- és fémipari komplexumban ma étterem, varroda, tészta üzem, mosoda, csempediszkont, alpinista cégközpont üzemel. Megtalálható itt egy pár túlélő ipari jellegű üzemtől kezdve minden egyéb egészen a marcipánkészítő üzemig.


A Csepel Művek ma sokféle vállalkozásnak ad otthont

A rendszerváltással több vállalat helyzete nagyon kedvezőtlenül alakult. Megindult a leépítési folyamat, nőtt az elbocsátás, romlott az életszínvonal. Több gyáregységben megkezdődött a privatizáció. Az ipari műemléképületek, műhelyek, melyek a maguk nemében ritkaságok és szépek, külföldi (pl. amerikai, német, angol, szingapúri stb.) befektetők tulajdonába kerültek, hazai tulajdonosok alig találhatók a gyártelepen.

Tömegesen jöttek létre különböző kisvállalatok. 1995-ben megalakult a Csepeli Gyáriparosok Szövetsége, melyet főleg az új tulajdonosok hoztak létre. A tulajdonosok száma már több mint száz, akik különböző üzemrészeket, épületeket béreltek, vagy meg is vásároltak.

Az egyetlen hatalmas telken tehát “önkormányzat” működik. 2000-ben 46 önálló helyrajzi számú telken 272 tulajdonost jegyeztek, és kb. 200 bérlőt. (Ezek a számok folyamatosan változnak.) A befektetők jó zónának tekintik az egykori ipari területet, ahol mintegy 600 vállalkozás üzemel.



4 hozzászólás ehhez: “Képek a … 3/3”

  1. Nekem a nagyszüleim, a Csepel művek kohászatából mentek nyugdíjba, édes apám 30 évet, édes anyám 20 évet dolgozott a Csepeli Csőgyárban. Én 92′-95′ voltam a Csőgyárban Esztergályos ipari tanuló. Majd, közel 2 évig ott kezdtem el a pálya futásomat, mint Esztergályos.
    - Nagyon vissza sírom azt az időszakot!!!!
    - Az emberek boldogok voltak, aki akart, tudott dolgozni!!!

    Ma már csak a múlt emlékeinek élünk. Aki esetleg tudna Csepeli Csőgyárról képeket küldeni? azt megköszönném!!!
    acsarpad.mail@gmail.com

  2. Kedves Árpád! Nekem sajnos nincs több képem, próbálja meg esetleg a csepelmuvek.hu oldalt, vagy a Helytörténeti Múzeumot!

  3. Én érdeklődni szeretnék nem tudja-e véletlenül valaki hol tudnék utánajárni egy filmhíradónak amiben anyukám is szerepelt?a transzformátor részlegen volt 60-65 között készülhetett a film.

  4. Nekem olyan kérdésem lenne ,hogy ismer valaki olyat aki a még Weiss Manfréd Művekben dolgozott illetve ott lehúzott kb 20 évet? Illetve a gyár dolgozoit milyen modon becsülték meg hosszu idot ledolgozva ott? Aranypecsét gyűrűt adtak ilyen kitüntetés jelleggel?

Szólj hozzá!

*
Kérlek, írd be a képen látható szót
Anti-spam image