2000. december 30.

Kozma Andor: Honfoglalás

Részletek Kozma Andor 1925-ös kiadású: HONFOGLALÁS című történelmi regéjéből

Honfoglalás – történelmi rege

Írta: Kozma Andor

Budapest, 1925A Pantheon Irodalmi Intézet Rt. kiadása

A szövegben (…)-tal jelzett kihagyások találhatók!

(…) Csepel-sziget felfedezése és elnevezése >>

DUNÁNTÚL

Magyaré már a Tisza két partja

S innen is, túl is a róna rajta;

El a Dunától terjed ez messze

S alább a két víz ezen fut össze

Eggyé teremté az ős-természet

S egy úrnak szánta mind az egészet.

Immár az egy úr birtokba vette

S szeme-ragyogva ujjong felette:

“Mekkora alföld! …nekünk való ez,

Embernek, lónak itt csuda jó lesz.”

Hanem e síkból keletre s délre

Még kiszökell két kis-országféle,

Ahogy a tallón egy-egy darabka

Kimarad olykor le nem aratva.

Majd learatják, nem múl mi késik,

Mi sem marad künn őszi vetésig.

A kozár kis kán bihari vára

Ne féljen, majd csak sor kerül rája;

S alább a földje bolgári Gládnak

Várjon, hisz’ úgy se’ sokáig várhat.

Fejdelmi Árpád még ezidöig .

E két kis résszel dehogy vesződik;

A nagy Dunántúl előbb a gondja,

A Duna széles nagy vize vonja.

Elhagyva Alpárt kiséretével

Estig e nagy víz partjára ér el;

Piros alkonyban nézi sokáig

A tulsó partnak sűrü nagy fáit;

Mögötte némán lesik vitézi,

Hogy ama fákat miért is nézi.

Szemét a fákról veti az égre,

Nézi nagy ívét s igyen szól végre:

“Szigetben állnak azok a fák ott,

Réseiken túl fényködöt látok;

Felhők mögöttük messze gomolygnak, -

Sziget-e vagy sem, kitudjuk holnap.”

Mind aki hallja kutatva nézdel,

Mígnem leszáll a csillagos éjjel;

Ideje van a lenyugovásnak,

üdén riadnak hajnalra másnap.

S amint megzendül kürtszava Lélnek,

Arra a vízből visszhang zenélget.

Minden szem és fül egyszerre ott van:

Ki az ? …ki kürtöl a friss habokban?

Csobog a víz is – s amint figyelnek,

Látják a kürtöst, aki közelget.

Usztatva ér az ide a partra,

Csupa csuromvíz a ruha rajta;

Magáról a sok lucskot lerázza -

S itt áll Csepel, a Nagyúr lovásza.

És Nagyurának jelent legottan:

“Sziget van túlnan, én már kitudtam;

Átvitt a vízen pejkóm az éjjel,

Sietve néztem én abba’ széjjel.

Túl a nagy fákon hatalmas réten

A sziget másik partjára értem

S láttam, telis volt a holdvilága,

Hogy ott a víznek nagyobbik ága;

Nem tudtam végig vágtatni hosszát,

Úgy nézem, jó nagy e sziget-ország.”

A fejdelemnek tetszik felette

Derék hivének beszéde, tette,

S így szól, vidáman vállára csapván:

“Ez a lován is legény a talpán!

De hova ő már éjjel igyekvék,

Nézzük mi is meg Csepel szigetjét!” -

Boldog lovász az, kit így dicsérnek,

Üdvözli már az egész kiséret

S a név, amit a Nagyúr kiejte,

Máiglan él, mint “Csepelszigetje”.

Csepelszigetjét aznap bejárták

És megszerette fejdelmi Árpád;

S mert ezt kivánja székeshelyéül

A fősereg a sziget mögé gyül,

A vízen át a szigetre láthat,

Ahol már állnak szép fehér sátrak;

Főárboczára a legnagyobbnak

Turullal ékes lobogót vonnak,

Közel van ahhoz sátra Elődnek

S még sok családos vezéri főbbnek.

(…) Lórév település elnevezése >>

Avar urak közt aki legfőbbik,

Boján nagyúrnak az neveződik;

Nagy Duna mentén sok a tanyája,

Vízi hajója, ménese, nyája.

Ez is, mert cserbe’ hagyták a szlávok,

Magyar hűségre okosan állott:

Hódolatával adózva önként,

Küldött Csepelnek szép tizenöt mént,

S hol a lovak a szigetre értek,

Lórének mondják most is a révet.

(…) Csepel szigete Megyeré lesz >>

Tar a nyírségi földdel elégszik;

Nyék Duna-mentén kapja ki részit,

Ott bérczes erdőn bölények bőgnek,

Lesz mit vadászni bátor Elődnek;

Gyarmati törzzsel nagyeszü Tétény

Úr marad Erdőelve vidékén;

Nyitravidék jut Gyönki Hubának,

Jeles föld Tasnak, Keszi urának;

Megyer magának nem sokat tartott:

Csepel szigetjét s két széltt a partot.

(…) Fejedelmi székeshely ‘Csepelszigetjén’ >>

ÉLET ÉS HALÁL

A fecske is, bár határt nem ismer,

Csak ott van otthon, hol fészket is ver;

Ott boldogítja szerelmes párja,

Uj nemzedéke ott lendűl szárnyra,

S ha télre elszáll nagy messze tájig,

Megjön tavasszal, mert haza vágyik.

Csepelszigetjén már hatszor lesték

A gyereknépek haza a fecskét,

S mert itt születtek, itt nevelődtek,

Megszokta már a fecske is őket.

Hol a fejdelmi nagy sátor állott,

Mesterek raktak palotát már ott;

Mint más országban látták, tanulták,

Aszerint végzék a derék munkát;

Erős falakra tetőztek ormot,

Magasra húzták a bástya-tornyot.

A ház kivűl se’, belül se’ kényes,

Nem is hivalgó, nem is szegényes;

Megérzi, aki végignéz rajta:

Itt székét hős nép fejdelme tartja.

Fejdelmi Árpád innen országol,

Hatalma teljes közel és távol.

A hírek jönnek, parancsok mennek,

Tudni kell mindent a fejdelemnek:

De sűrün is kap gyors paripára

S gondos gazdául földeit járja;

Mi hozzá hírül netán nem ér el,

Meglátja azt is maga szemével.

Csakis így vállhat, ami rossz, jóra

S a szerzett új rend élő valóra.

(…) Zsolt mennyegzője ‘Csepelszigetjén’ >>

Biharból aztán hír hirre tódul,

Egy végbe’ szinte sok is a jóbul.

Marót, ki egykor fennen héjázott,

Már csupa tisztes úri alázat:

Ő, a neje, a lánya, a hadja

Zsolt fővezérnek magát megadja,

Azt kéri csak, hogy legdrágább kincsét,

Lányát fejdelmi vérül tekintsék;

Aki e szüzet szívére zárja,

Azé a többi kincse s a vára.

S mert már e szüzet Zsolt megszerette,

Soká tünődni kár vón felette;

Fejdelmei a kereszthivöknek

Ma még itt ugysem keresnek vőket,

S fogytán levén az Ügekfi-sarjak,

Hasznára lesz e frigy a magyarnak.

Megtért Marótnak fejdelmi Árpád

Meghagyja holtig kincseit s várát

S a szép jegyespár lakodalmára

Csepelszigetjén mint násza várja.

Boldog a kis-kán vadon Igfonban,

Fejdelmi nászul bujhat ki onnan.

Utóbb, mint fénytől szikkad a harmat,

Eltűnt hamar a kozári gyarmat,

S kis Kozárország, nagy Biharország

Ősi magyarként áldta a sorsát. -

Biharországtól Csepelszigetje

Jó paripán is két nap ügetve,

Ezrek tolongtak, hogy lessék, lássák

A fejedelmi nász vonulását.

A lakodalmat nagy vígan lakták,

Sok deli táncczal módját megadták;

Megbecsülék az énekmondókat,

Kik ősidőkről hódolva szóltak;

Szemmel a szép nők, szóval a vének,

Fegyverrel ifjak megversengének;

Tisztelve régi szokások rendjét,

Három nap’ innen nem indult vendég.

Aztán ki erre, aztán ki arra,

Bihari násznép vissza Biharba.

(…)


Szólj hozzá!

*
Kérlek, írd be a képen látható szót
Anti-spam image