Csepel-sziget

Halásztelek | Lórév | Makád | Ráckeve | Szigetbecse | Szigetcsép | Szigethalom | Szigetszentmárton | Szigetszentmiklós | Szigetújfalu | Tököl

Csepel rövid története

“Ezután pedig Árpád vezér elindult arról a vidékről, ahol most Bodrog vára áll, és a Duna mentén a nagy szigetig haladt. Tábort ütöttek a nagy sziget mellett, majd Árpád vezér, meg nemesei bevonultak arra. Amikor látták a helynek a termékenységét és gazdagságát, továbbá, hogy a Duna vize milyen erősségű neki, kimondhatatlanul megszerették. Egyszersmind elhatározták, hogy ez lesz a vezéri sziget…

Árpád vezér azonnal mesterembereket fogadott, és velük pompás vezéri házakat építtetett. Aztán meghagyta, hogy a napok hosszú során át elcsigázott minden lovat vigyék oda, és ott legeltessék. Lovászai fölé mesterül egy igen okos embert tett, név szerint Csepelt. Minthogy Csepel lovászmester ott lakott, ezért nevezték el azt a szigetet Csepelnek, egészen a mai napig.” (Anonymus: Gesta Hungarorum)

A nyelvészek azonban elvetik a személynév eredetét. Benkő Lóránt szerint a Csepel szó tájnyelvből származik. A szó jelentése: fiatal erdő vagy tölgyfa. A Csepel-sziget felszíne a földtörténeti jelenkorban a Duna és mellékágai, valamint a szél hatására alakult ki. A víz közelségének köszönhetően gazdag a növény és állatvilág, később az egymást követő korszakokban pedig különböző népek leltek itt otthonra.

Az ie. VII. században a szkíták, majd i.e. 300 körül a kelták vonták hatalmuk alá Csepelt és környékét. Őket az i.e. I. században a rómaiak váltották fel. Az I. és V. század közötti római uralmat a népvándorlás korszaka követte. Attila hun király halála után germánok, gótok, gepidák birtokolták a Duna-medencét. A szigetet 570 körül az avarok népesítették be.

A sziget kora középkori történetéről keveset tudunk. A leírások szerint Árpád vezér nyári szállása volt Csepel szigete. Ennek a pásztorszállásnak a helyén keletkezett Csepel falu. Állandó települések jöttek létre: Csetelaka (Ráckeve), Lórév, Tököl. Az Árpád-házi királyok idején Csepel-sziget, melyet akkor még Nagy-szigetnek neveztek, királyi uradalommá vált. Bár a tatárjárás szörnyű pusztítást végzett, a korszak végén már kilenc település volt Csepel-szigeten. Ezt követően Csepel fejlődése minden történelmi korszakban összefüggött Buda és Pest sorsával. Megfordult itt III. Béla, Károly Róbert, Zsigmond, Mátyás, a két Ulászló, és II. Lajos is. Elsősorban vadászat és pihenés céljából keresték fel uralkodóink. Királyaink házassági szerződéseikben többször adományozták Csepel-szigetét feleségeiknek.

A szigeti települések száma a török időkben erősen megcsappant. A török hadakat Csepel-szigetről Batthány Ádám űzte ki 1686-ban. A sziget előbb Esterházy István, majd Savoyai Jenő birtokába, a Rákóczi szabadságharc után, pedig osztrák kézre kerül. Ekkor a sziget nemzetiségi összetétele is megváltozik. A lakosság zömét a délszlávok és a németek tették ki. Csepel falu népének a főfoglalkozása egészen a XIX. század végéig a mezőgazdaság volt. A kiegyezés időszakának legfontosabb eseménye a Duna szabályozása volt. A gubacsi zárógát nemcsak zsilipként, hanem hídként is szolgált összekötve így a szigetet a külvilággal.

A lakosság növekedése felgyorsult. A XIX. század végére a fejlődő budapesti ipar kinőtte a belső területeket. Ennek köszönhető, hogy Weiss Manfréd gyárat alapított Csepelen, majd 1896-ban létrehozta a Fémművet. 1912-ben üzembe helyezték a HÉV-et. 1914-ben a Sziget-csúcson megépül az Első Magyar Rádió Állomás, melynek az I. világháborúban nagy szerep jutott. A világháborút román megszállás és fehérterror követte. A II. világháború alatt Csepelt, hadiipari volta miatt súlyos bombatámadások érték. Csepel az 1956-os forradalomból is kivette részét, november 11-ig tartotta magát. A rendszerváltás után a régi nagyhírű vállalatok elsorvadtak, ami létbizonytalanságot és feszültséget okozott Csepelen.

(Készült Bolla Dezső forrásmunkái alapján)

forrás: Szárcsa Iskola