Lórév

Halásztelek | Lórév | Makád | Ráckeve | Szigetbecse | Szigetcsép | Szigethalom | Szigetszentmárton | Szigetszentmiklós | Szigetújfalu | Tököl

Helytörténet

…még Lórév

A Csepel-sziget déli részén Pest megye egyik legrégebben lakott helye a Ráckeve melletti Lórév, közel a Duna fő ágához. Szomszéd települései még délről Makád, keletről Szigetbecse. A terület folyamatos lakottságára utaló régészeti leletek a legkülönbözőbb helyekről kerültek elő. Mintegy két évtizede, a mai temető helyén, építkezés közben, vaskori cserépedényeket találtak. A Duna alacsony vízállásakor a falu határában lévő zátonyoknál folyamkotrás közben az i.sz. I-III. század közötti római hajó roncsára bukkantak.

A falu határában feltárt falmaradvány valószínűleg egy római őrtorony része, amely a Duna vonalán húzódó limeshez tartozott. A hely dunai átkelőként mindvégig szerepet játszott az itt élt népek életében. A honfoglaló magyarság fejedelmi szálláshelyeként e vidéken őrzött nagy mennyiségű állatállományra utal Lórév (Lóré) neve, hisz a ménesek átszállítása a Duna túlsó partjára a kedvező átkelési viszonyok miatt itt történt.

A falu említése először IV. Béla uralkodása idejéből – 1259-ből – ismert Portus equorum elnevezéssel. IV László király 1276-ban Loureu néven keltezte az általa itt kiadott oklevelet. A török előtti időben folyamatosan lakott hely, erre utal az 1332-1337. évi pápai tizedjegyzék. I. Ulászló király a pestis elől Lórév környéki királyi nyaralójába menekült. Valószínűsíthető, hogy az 1440 körül Ráckevére menekült szerbek egy csoportja Lóréven telepedett meg. Buda elfoglalása után a török kialakította a szultáni birtokok rendszerét.

A budai szandzsákon belül a kovini nahijéhez tartozó Lóréven 1546-1590 között 30-40 család élt. A XVII. században a török visszaszorítására megkezdett háború után az elhagyott, a XV. századtól a szerbek által lakott portákra a török elől menekülő szerb anyanyelvű lakosok érkeztek. Lórév új telepesei vallásuk gyakorlása érdekében saját erőből templomot építettek, amelyhez felhasználták a középkori templom falmaradványait is. A török elleni harcokhoz a településre jutó fizetendő pénzösszeget a megye 1698 januárjában közölte a lórévi elöljárókkal, míg a nyári hónapokban az átvonuló királyi hadseregnek szükséges szekerek biztosításánál kellett segédkeznie a falu lakóinak.

A megyei tisztviselők 1700 márciusában, amikor Savoyai Jenő herceg katonái és lovai számára szükséges porciók kiosztásáról beszámoltak, Lórév mellett említették a szomszédos Cserevics falu nevét. Az 1730 körül már romos, lakatlan hely határára Ráckeve és Lórév egyaránt igényt tartott. A hagyomány szerint a szomszéd Becséről többen érkeztek 1706 táján a faluba. Legtöbbjük családneveként említik a Becsei-t, utalva eredeti lakóhelyükre.

A Rákóczi szabadságharc idején a megyei közigazgatás emberei részéről többször eljutott ide is az adókivetésről, katonaállítás szükségességéről szóló hír. A török utáni időszak átfogó, 1728. évi összeírásában Lórév határáról feljegyezték, hogy földje közepesen termékeny, homokos, illetve “fekete és kemény”. A határt két részre osztva művelték, és főleg saját szükségletre termeltek gabonát.

Ha kereskedni akartak terménnyel vagy állattal, akkor azt száraz vagy vízi úton Budára vagy Pestre vitték. Az itt élők összesen 263 pozsonyi mérő alá eső földet műveltek, 43 1/2 szekér szerinti rétjük volt, valamint 8 családfő 9 1/2 kapásnyi szőlőt birtokolt. A 20 összeírt közül a többség családneve délszláv. Az itt élők mindegyikét Savoyai Jenő herceg szabadon költöző jobbágyaként említették. Mária Terézia 1767-ben elrendelte a korábbi urbáriumok felülvizsgálatát, majd a felmérések után meghatározták, hogy milyen nagyságú egy egész jobbágytelek, milyen kötelezettségei vannak az ott élőknek. Lórév lakói közül az urbáriumuk szerint egész telken 17 család gazdálkodott, 16/22 nagyságú telken 16 háztartáshoz tartozó személy élt, és két házas zsellért írtak össze a faluban.

A határbeli művelési ágak összetétele a korábbi évtizedekhez képest lényegesen nem változott.A falu életében ekkor jelentős esemény az új templom építése, amelyet feltehetőleg a korábbinak az elbontásával egyidejűleg végeztek. 1778-tól kezdődően az itt élő népességről fennmaradtak az egyházi anyakönyvi bejegyzések, amelyek demográfiai vizsgálata érdekes eredményeket hozhat. A lakosság szerb túlsúlya a XIX. században is megmaradt. A falu lakóinak zárt közössége lehetővé tette szokásaik megtartását. Az épületek elrendezése ebben az időben halmazos szerkezetű, amelyet szinte a falu egészét érintő, 1893. augusztus 29-én bekövetkezett hatalmas tűzvész változtatott meg. Ezt követően a házak és utcák rendjét szabályozták, és ma is jellemző a három párhuzamos utcás településkép. 1848.szeptember 25-én Batthyány Lajos miniszterelnök kinevezte Görgey Artúrt Csepel-szigeti teljhatalmú parancsnoknak, aki a reá bízott seregnek Szigetújfalunál és az Adonnyal szemben lévő Lóréven jelölte ki a táborhelyét.

A magyar katonai vezetés azzal számolt, hogy Jelasics a Dunántúlról átkelve, a Pesti-síkság felől is be akarja keríteni a fővárost. E terv megakadályozása közben elfogták az udvarhű Zichy Ödön grófot, akit 1848. szeptember 30-án az esti órákban felakasztottak a lórévi Duna-parton, a Görgey által vezetett rögtönítélő bíróság ítélethozatala után. A szabadságharc bukását követően, a Bach korszak lezárultával, a megyei közigazgatás az 1860-as évektől ismét ellátta korábbi feladatait. A gazdasági változások sora az épülő Budapest révén a sziget településeit sem hagyta érintetlenül. A vidék lakói közül többen szegődtek szolgálatra a fővárosba, a férfiak budapesti építkezéseknél vállaltak munkát. A megélhetéshez erre szükség volt, hisz az elaprózódott földterületek – bár tagosításuk 1862-ben megtörtént -, már nem biztosítottak az itt élőknek megélhetési forrást.

A lakosság száma 1836-ban 530, 1870-ben 620, 1890-ben 619 fő, az itt élők 95%- a görögkeleti vallású. A Ráckevei koronauradalomhoz tartozó Lórév lakói továbbra is a mezőgazdasági művelésből éltek. Az 1890-es években épített HÉV, amelynek végállomása az eredeti tervvel ellentétben Ráckeve lett, nem tudta mindennapi kapcsolatba hozni a falut a gyáriparral rendelkező településekkel. E hátrány részben fenntartotta a századvég századelejei szokásokat, kedvezett a hagyományok továbbélésének. A közigazgatási feladatok ellátására a faluban hivatal létesült, az állami oktatás helyének biztosítására 1930-ban építettek iskolát. A település – lélekszámából adódóan – az egyes feladatok ellátására sok szállal (posta, orvos, gyógyszertár stb.) kapcsolódott Ráckevéhez, a járási székhelyhez.

A népesség száma a XX. század első évtizedeiben a következő: 1900-ban 656, 1930-ban 506, 1941-ben 450 fő. Az 1941-es népszámlálás idején a megkérdezettek közül 2 fő végzett felsőfokú iskolát, 5 fő gimnáziumot, 385 személy mondta, hogy ír-olvas általában, és 10,7% volt analfabéta. A népszámlálók összeírtak 309 szerb, 122 magyar, 9 német és 10 egyéb, ill. ismeretlen anyanyelvű lakost. A XX. századi világégések közül a II. világháború hadi eseményei, amelyek már komolyan sújtották a polgári lakosságot is, a lóréviek számára 1944. november 22-én befejeződtek, mert a közvetlen hadi események már nem érintették a falut. A háborút követő évtizedekben a községek önállósodásával néhány évtizedre kialakultak a helyi intézmények, de a közigazgatási és gazdasági változások 1979-től újból Ráckevéhez csatolták a települést. Jelenleg Lórév önálló település saját települési és kisebbségi önkormányzattal. A közigazgatási feladatokat Ráckeve várossal társulva körjegyzőség látja el.

Az évszázad utolsó évtizedében a település lakossága és vezetése igyekszik alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez. A korábbi évtizedekben kiépített villanyhálózat mellett általánossá vált a településen a vezetékes vízhálózat, a gázvezetéket is lefektették, és a lakások mintegy kétharmadába bekötötték. Telefon a háztartások 70%-ában van. A szövetkezetek megszűnése után a mezőgazdasági termelés új formáit keresték, amelyeket itt a Mezőterm Kft., illetve az egyéni gazdálkodás keretei között találtak meg. Lórév továbbra is fontos átkelőhely a Dunán.

A Lórévre látogatóknak érdemes megtekinteni a község XVIII. század végén épült templomát, amelynek ikonosztáza a XIX. századból való. A templom jellegét tekintve egyhajós, homlokzati tornyos, egyszerű copf stílusú épület. Másik látnivaló a Duna árterében található neogótikus Zichy emlékkápolna, amelyet a császári család építtetett 1859-ben. Érdemes megtekinteni a Művészeti Galéria bemutatóját, amely a kortárs szerb festészet egy metszetével ismertet meg.

A községbe érkezők megcsodálhatják a szép környezetet, a növény- és állatvilág ritkaságait. A község nyugati határában található területet az önkormányzat helyi természetvédelmi területté nyílvánította. Ennek nagysága 194,02 hektár. Az egyre inkább visszaszoruló növénytársulások közül gyakori itt a csillagvirág vagy a nyári tőzike. Az ártéri erdő legnagyobb botanikus értéke a fekete galagonya, amelynek biztos Csepel-szigeti termőhelye Lórév határában lelhető fel. A növénytani értékek mellett fajgazdag és változatos állatvilág jellemzi a területet. Sok a védett kétéltű- és hüllőfaj, gyakran megfigyelhető itt a nagykócsag, a szürke gém és a fehér gólya. Az ártéri erdőben több, mint 30 védett madárfaj talál fészkelésre alkalmas helyet (például a búbos banka, a kerti rozsdafarkú). A terület jellegzetes ragadozó madara az egerészölyv és a vörös vércse. A természetvédelmi terület tájképi értékei is jelentősek.

Lórév Budapesttől mindössze ötven kilométerre fekvő község, amely napjainkra már nem távolság. A csendre, nyugalomra vágyó embereket nem éri csalódás, ha e területen régi parasztházat vesznek, hisz a falu ideális hely a kikapcsolódáshoz.

A helyi látnivalók mellett Ráckeve és a sziget többi települése kínál sokfajta programot, sőt termálvizes strandolási lehetőséget is. A Csepel-sziget déli településeinek zártsága egyben előny is, amely érdemes az idegenforgalom figyelmére.