Ráckeve

Halásztelek | Lórév | Makád | Ráckeve | Szigetbecse | Szigetcsép | Szigethalom | Szigetszentmárton | Szigetszentmiklós | Szigetújfalu | Tököl

Helytörténet

Ráckeve már a bronzkor óta lakott település. A honfogaláskor az egész szigetet Árpád törzse foglalta el. Később az Árpád-házi uralkodók kedvenc vadászterülete lett. A mai Ráckeve helyén állt Ábrahámtelke elnevezésű település, valamint egy kolostortemplom, amelyet a XII. században építettek, és amelyet először 1212-ben említ okirat.

A település első virágzása a szerb lakosság betelepülésével kezdődött 1440 körül. A szerbek az Al-Duna menti Keve városából menekültek ide a törökök támadása elől. A várost ekkor kezdték KisKevének nevezni, majd később Rác-Keve (rác=szerb) nevet kapta. A gazdag szerbek 1487-ben építették meg azt a Boldogasszony templomot, amely ma is Ráckeve egyik építészeti különlegessége. Királyi kiváltságai révén a XV. században, (Mátyás király uralkodása alatt) fontos központtá vált. A XVI. század első felében a török hódítás a virágzó Ráckevét sem kerülte el.

Szultáni birtokként – a század második felében – újra fellendül. A reformáció idején, amelyet ezen a területen Szegedi Kis István prédikátor kezdeményezett, a város püspöki székhely lett. (Utódja, Skaricza Máté, Ráckevét a humanista reformáció kulturális centrumává tette. A török kiűzésekor, 1684-ben a várost kifosztották, lakossága elmenekült.

1698-ban az egész Csepel-sziget, így Ráckeve is, a győztes törökverő Savoyai Jenő birtokává lett. Az új földesúr Ráckevén építtette meg kastélyát. A XVIII. században német telepesek növelték a város lakosságát. Ezzel Ráckeve három nemzetiségűvé vált: magyarok, szerbek és németek lakták. Az 1848-49-es szabadságharcot a lakosság nagy része támogatta. 1848 májusában hatszázan esküdtek fel a nemzetőr zászlóra. 1849 nyarán a ráckevei ács Károly szervezte meg a Duna vidékén az ellenállást. Ezért először halálra ítélték, de az ítéletet később hat évi börtönre enyhítették.

A XIX. század második felében járási székhellyé lett.

Ráckeve életében nagy felemelkedést jelentett a millennium időszaka. A régi fahíd helyett ekkor építették vasból az új, állandó hidat. Az ezredéves évforduló évében határozták el az új városháza építését, mely a régi helyén épült meg, szecessziós stílusban. Az első világháború 133 hősi áldozatot követelt Ráckevétől. Az 1919-es rövid román megszállás alatt csaknem teljesen kifosztották a községet. A második világháború újabb megpróbáltatásai után az 1970-es években, vízparti üdülőterületek épültek a Duna-ág mindkét partján. Melegvizű strandfürdő létesült, s ekkor határozták el a Savoyai-kastély helyreállítását is. Városi rangját 1989-ben nyerte vissza Ráckeve.

A város történetéről további információkat, érdekességeket tudhatunk meg a Városi Könyvtár helytörténeti anyagából, vagy az Árpád Múzeum gyűjteményeiből.